A gyülekezet tagjai hívő keresztények. Az apostolok cselekedeteiben azok, akik hittek az evangéliumban, csatlakoztak a gyülekezethez (ApCsel 2,41.47). Pál apostol gyülekezetekhez írt levelei keresztényeknek szólnak (Róm 1,7 1Kor 1,2). Jóllehet egyetlen gyülekezet sem képes tökéletesen megítélni mindenkiről, hogy keresztény-e, vagy sem, mégis, minden gyülekezetnek csak azokat szabadna tagnak felvenniük, akik Krisztusba vetett hitüket hitelesen megvallották.
A tagok rendszeresen részt vesznek a gyülekezet életében. A gyülekezeti tagság intézménye segít a gyülekezet vezetőinek felügyelni tagjaik életét. Ha valaki nem jár rendszeresen gyülekezetbe, a közösségnek nincs lehetősége tudni az adott személy hogylétéről.
A tagok úgy tekintenek a gyülekezetükre, mint a közösség megélésének és a szolgálat végzésének elsődleges helyszínére. “A First Presbyterian Church tagja vagyok, de az igazi szolgálatom…” jellegű mondatkezdés nem biblikus. Az Újszövetség tele van az “egymás” kifejezéssel, amelyek a helyi gyülekezetek tagjainak íródtak. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztényeknek nem kellene ezeket a parancsokat más gyülekezetek keresztényei körében is megélniük. Az Újszövetség elsősorban abban a konkrét közösségben látja ezen parancsolatok megélésének a helyét, amelyikben elszámoltatható kapcsolatban vannak egymással a hívek. (pl. 1Kor 12.)
A gyülekezeti tagok kiváltságokkal és felelősségekkel rendelkeznek. A helyi gyülekezet tagjainak kiváltsága, hogy részt vegyenek az úrvacsorában. Ugyanakkor vannak felelősségeik is:
Imádság a gyülekezetért.
A gyülekezetben olyan transzparens kapcsolatok kialakítása, melyekre a bátorítás, a törődés, az intés, a tanítás és az egymástól való tanulás jellemző. (Ef 4,15-16)
A gyülekezet vezetőségének és tanításának való alárendeltség. (Zsid 13,17)
A gyülekezet egységének elősegítése. (Ef 4,3).
A gyülekezet szolgálatának anyagi támogatása.(Gal 6,6)
A lelki ajándékok használata a test tagjainak építésére. (1Kor 12,7)
